Az emlőrák a fejlett országok leggyakoribb női daganatos betegsége. Kialakulásáért legtöbbször különféle hormonok tehetők felelőssé, és csak az összes eset 10%-a veleszületett génmutáció következménye. Az elsődleges megelőzésre alkalmazott módszerek többsége a hormonális hatások csökkentését célozza és az emlőrák megelőzés szempontjából alapvető fontosságú a megfelelő életmód propagálása.
A korai emlőrák elsődleges kezelése általában sebészi, a műtétek többsége emlőmegtartó műtét, a regionális nyirokcsomók célzott ("őrszem nyirokcsomó-jelölés") eltávolításával, vagy a hónalji nyirokcsomók disszekciójával. A posztoperatív sugárkezelés a műtéti területen hátramaradt tumorsejtek elpusztítását célozza. A sugárkezelésnek - a lokális kontroll biztosításával - szerepe van a daganatos kiújulás és áttétképződés megelőzésében. A műtét után alkalmazott "posztoperatív" vagy "adjuváns" gyógyszeres terápia a szisztémás keringésbe jutott daganatos gócok eradikálását, a metasztázis-képződés megelőzését szolgálja. A korszerű adjuváns kezelésekkel az emlőrákos-halálozás mintegy felére csökkenthető. A relapsus vagy a halál kockázatát a prognosztikus tényezők alkalmazásával lehet megbecsülni. Míg alacsony kockázat esetén nem érdemes a mellékhatásoktól sem mentes gyógyszeres kezeléseket bevezetni, magasabb kockázat esetén a kemoterápia, hormonterápia életmentő lehet. Megválasztásánál a beteg állapotát, társbetegségeit és kívánságát is figyelembe kell venni.
A sebészi és az onkológiai ellátás speciális technikákat, módszereket kíván. A képalkotó diagnoszta, a patológus, a sebész és az onkológus/onkoradiológus ideális együttműködése a kellő tapasztalattal rendelkező emlő-centrumokban valósul meg.
Dr. habil. Kahán Zsuzsanna, egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinika, 6720 Szeged, Korányi fasor 12